
Egy történet arról, hogyan válik láthatóvá a vezetői magány a mindennapokban, az irodai csendben, az „oroszlán barlangjának” nevezett misztikus helyen, ahol a döntések súlya gyakran egyetlen emberre nehezedik. Arról, miért válik a vezetői magány észrevétlen szervezeti kockázattá, és mit árul el egy szervezetről az, ahogyan erre a helyzetre reagál, ami sokszor többet, mint bármelyik stratégiai dokumentum.











